-
1 θεραπεύω
θεραπεύω, ein Diener, dienstbar, dienstwillig sein; Hom. einmal, Od. 13, 265 οὕνεκ' ἄρ' οὐχ ᾡ πατρὶ χαριζόμενος ϑεράπευον, vgl. ϑεράπων; so im tut. med. H. h. Apoll. 390. – Bes. als Untergebener einem Mächtigeren dienen, ihn verehren, ihm seine Verehrung durch Dienstleistungen beweisen; die Götter verehren, ἀϑανάτους Hes. O. 137; Διόνυσον Eur. Bacch. 82, vgl. I. T. 1105; ϑεούς, τὸ ϑεῖον, Plat. Legg. VI, 776 b Tim. 90 c; ϑεραπεύοντες καὶ ἁγνεύοντες ϑύομεν Lys. 6, 51; τοὺς ναούς Eur. Ion 111; Plat. ὡς δαιμόνων οὕτω ϑεραπεύσομέν τε καὶ προςκυνήσομεν αὐτῶν τὰς ϑήκας Rep. V, 469 a; die Aeltern, τοὺς γονέας, πατέρας τε καὶ μητέρας ibd. 467 a; Men. 91 a; ϑεραπεύεσϑαι ὑπὸ τῶν παίδων Lys. 19, 37; Eur. τοὺς βόσκοντας Ion 183; den Herrn, δοῦλοι τοὺς δεσπότας ϑεραπεύουσιν Plat. Euthyphr. 13 d. – Allgemein, pflegen, warten, Sorge tragen für Einen, bes. für einen Kranken, ὁ ἰατρὸς τὰ νοσήματα ϑεραπεύει καὶ ἐπισκοπεῖ Plat. Legg. IV, 720 d; ἰᾶσϑαι τὰ ϑεραπευόμενα σώματα III, 684 c; ἔϑνησκον οἱ μὲν ἀμελείᾳ, οἱ δὲ καὶ πάνυ ϑεραπευόμενοι, sorgfältig von Aerzten behandelt, Thuc. 2, 51; τοὺς ὀφϑαλμούς, heilen, Arist. Eth. 1, 13; Folgde, wie Ath. XII, 522 b. Auch übertr. auf Sachen, ausbessern, ἕνεκα τοῦ ϑεραπεύειν ἀεὶ τὰ πονοῦντα μέρη τῆς νεώς D. Sic. 4, 41; ὑποψίαν, den Argwohn zu beseitigen suchen, Plut. Lucull. 22; – σῶμα καὶ ψυχήν Plat. Gorg. 513 d; τοὺς ἵππους 516 e; τὴν γῆν, das Land bestellen, Xen. Oec. 5, 12 u. Sp.; μήτε σίτου γεύσασϑαι μήτε τινὰ ἄλλην ϑεραπείαν ϑεραπεῦσαι τὸ σῶμα Arr. An. 7, 14, u. ä. öfter bei Sp.; μύροις ἀγαϑοῖς χαίτην Archestr. bei Ath. III, 101 c; geistig, μέλλεις τὴν ψυχὴν τὴν σαυτοῦ παρέχειν ϑεραπεῦσαι άνδρὶ σοφιστῇ Plat. Prot. 312 c; τὴν διάνοιαν Rep. III, 403 d; μὴ μαϑοῦσι μηδὲ ϑεραπευϑεῖσιν εἰς ἀρετήν, die nicht zur Tugend erzogen worden, Prot. 325 c. – Durch Dienstleistungen Jemand zu gewinnen suchen, τὸ πλῆϑος τῶν Μυκηναίων τεϑεραπευκότα, er hat für das Volk Sorge getragen, Thuc. 1, 9; οἱ μὲν ἡμᾶς ἐν τῷ πολέμῳ δεδιότες ἐϑεράπευον 3, 12; γυναῖκα Xen. Cyr. 5, 1, 17, ihr die Aufwartung, den Hof machen; schmeicheln, Thuc. 3, 39; ϑερ. τὰς ϑύρας τῶν ἀρχόντων Xen. Cyr. 8, 1, 6. 3, 47, an der Thür erscheinen u. seine Aufwartung machen, wie αὐλὰς βασιλικάς D. L. 9, 63. Häufig auf Sachen übertr., ἱερά, dafür Sorge tragen, Thuc. u. A.; ἡδονήν Plat. Phaedr. 233 c Xen. Cyr. 5, 5, 41, der Luft nachgehen, auf das Vergnügen bedacht sein, ihm fröhnen; τὸ ξυμφέρον, seinen Vortheil wahrnehmen, Thuc. 3, 56; ϑεραπεύειν τὴν ἄνοιξιν τῶν πυλῶν, dafür Sorge tragen, 4, 67; Soph. πειρῶ τὸ παρὸν ϑεραπεύειν Phil. 149, versuche zu dienen, wie es der Augenblick erheischt; καιρόν, die rechte Zeit wahrnehmen, Pol. 11, 5, 2; vgl. Dem. 18, 307 τοὺς ὑπὲρ τῶν ἐχϑρῶν καιροὺς ἀντὶ τῶν τῆς πατρίδος ϑεραπεύειν; – auch c. inf., ϑεραπεύοντες τὸ μὴ ϑορυβεῖν, dafür Sorge tragend, daß sie nicht lärmten, Thuc. 6, 61; Sp.; ϑεραπεύουσι κόμην φαίνεσϑαι λιπαράν Plut. Lyc. 22; Luc. de merc. cond. 26.
-
2 θεραπευω
1) служить, быть в услужении(τινί Hom.)
2) культ. поклоняться, служить, чтить(θεούς Hes., Arst.)
θ. τοὺς ναούς Eur. — прислуживать в храмах;θ. τὰ ἱερά Her. — совершать богослужения (в храмах);θ. τὰς θήκας Plat. — чтить (память) умерших;θ. ἡμέρην τινά Her. — праздновать какой-л. день3) почитать, уважать(τοὺς γονέας, πατέρας τε καὴ μητέρας Plat.)
4) нести службу, служить, прислуживать(τοὺς δεσπότας Plat.)
5) угождать, угодничать, заискивать(τὸ πλῆθος Thuc.)
6) подкупать(τινὰ χρημάτων δόσει Thuc.; τινὰ ἐπαίνῳ Arst.)
θ. τέν ἄνοιξιν τῶν πυλῶν Thuc. — подкупом добиться открытия ворот (= пропуска)7) добиватьсяθ. τὸ ξυμφέρον Thuc. — преследовать корыстную цель;
θ. καιρόν Polyb. — улучить момент;θ. γυναῖκα Xen. — добиваться расположения женщины, ухаживать за женщиной;τὰς θύρας τινὸς θ. Thuc. — неотступно стоять у чьих-л. ворот (в качестве просителя), обивать пороги8) потворствовать, потакатьἡδονέν θ. Xen. — предаваться удовольствиям
9) заботиться(τοὺς ἀνθρώπους Xen.)
10) воспитывать, упражнять, приучать(τινὰ εἰς ἀρετήν Plat.)
11) окружать врачебным уходом, лечить или излечивать(τοὺς τετρωμένους Xen.; τὸ νοσήματα Plat.; τοὺς νοσοῦντας Arst.; πολλοὺς ἀπὸ νόσων NT.)
θ. τέν δυστυχίαν Luc. — утолить горе;θ. τὰς ὑποψίας Plut. — устранить подозрения;ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν погов. NT. — врачу, исцелися сам12) поддерживать в хорошем состоянии, лелеять, холить(σῶμα καὴ ψυχήν Plat.)
θ. ἵππους Plat. — ухаживать за лошадьми, разводить лошадей;θ. δένδρον Her. — выращивать дерево;θ. γῆν Xen. — обрабатывать землю13) приводить в порядок, чинитьθ. τὰ πονοῦντα μέρη τῆς νεώς Diod. — ремонтировать изношенные части корабля
14) иметь попечение, прилагать старания, заботиться(μέ ποιεῖν τι Thuc.)
θ. τὸ παρόν Soph. — оказывать необходимую помощь;θ. τὸν ναυτικόν Thuc. — заботиться о флоте, увеличивать морское могущество -
3 περιστελλω
1) закрывать, покрывать, одевать(θνατὰ μέλη Pind.; τοὺς πόδας Arst.)
π. ἑαυτόν τινι Plut. — одеться во что-л.2) обряжать к погребению, убирать (sc. τὸν τεθνεῶτα Her.)3) погребать, хоронить(τὸ δέμας τινός Soph.; τοὺς γονέας τελευτήσαντας Plat.)
4) готовить (sc. σφαγέα Soph.); устраивать(τάφον Soph.)
5) охранять, защищать, беречь(τοὺς νόμους Her.; τὰ πάτρια Dem.)
6) заботиться, печься, окружать заботой(ἀοιδάν Pind.; ἔργα Theocr.)
π. ἀλλήλους Her. — помогать друг другу7) укрывать, скрывать(γλώσσῃ τἄδικα Eur.; τὰ ἁμαρτήματα Polyb.)
-
4 στέργω
στέργω, fut. στέρξω, perf. ἔστοργα, Her. 7, 104, lieben; bes. von der gegenseitigen Liebe der Eltern u. Kinder, Soph. O. R. 1023 O. C. 1526; Eur. Med. 88; καϑάπερ παῖς στέργει τε καὶ στέργεται ὑπὸ τῶν γεννησάντων, Plat. Legg. IV, 754 b, τοὺς γονέας, Dem. 25, 65, u. öfter, u. Sp., – selten von der Geschlechtsliebe, Her. 7, 69, Soph. Tiach. 574 Ai. 211; ἄλλην τίν' εὐνὴν στέργει πόσις, Eur. Andr. 908; Hel. 1305; Mosch. 6, 8. – Allgemein, ὡς ἂν διδαχϑῇ τὴν Διὸς τυραννίδα στέργειν, Aesch. Prom. 11; μακράν γε μὲν δὴ ῥῆσιν οὐ στέργει πόλις, Suppl. 270; στέργει γὰρ οὐδεὶς ἄγγελον κακῶν ἐπῶν, Soph. Ant. 277; νόμους, Eur. Hipp. 461; ἐμὲ γὰρ ἔστερξαν Μοῠσαι, Ar. Ran. 229; εὐνοίην φαινομένην οὐ διωϑέεσϑαι, ἀλλὰ στέργειν, Her. 7, 104; μάλιστα ὑπὸ ἀποίκων στεργόμεϑα, Thuc. 1, 38; Plat. u. A. – Dah. wie ἀγαπάω, zufrieden sein mit Etwas, sich genügen lassen, ἐϑέλω τάδε μὲν στέργειν δύςτλητά περ ὄντα, Aesch. Ag. 1551; ἐγὼ δ' ἀνάγκῃ προὔμαϑον στέργειν κακά, Soph. Phil. 534; O. C. 7 Trach. 988; ertragen, στέργειν τὰ πιστὰ τῶνδε τοὺς ἐπισπόρους, Aesch. Enni. 643, οὐ στέρξεις τὰ κρανϑέντα, Eur. Or. 1023; στέργειν τὰ παρόντα, mit der Gegenwart, mit der gegenwärtigen Lage der Dinge zufrieden sein, Her. 9, 117; Isocr. 1, 29; so auch στέργε τὴν γυναῖκα, laß dir das Weib gefallen, dulde es, Soph. Trach. 486; sclten mit dem dat., στέργειν τοῖς παροῠσι u. dgl., Valck. Eur. Phoen. 1679; τῇ ἐμῇ τύχῃ στέρξω, Plat. Hipp. mai. 295 b; κἀγὼ στέρξω καὶ σιωπήσομαι, Dem. 18, 112; τὸν ἐπὶ ἀγρῶν βίον, Pol. 4, 73. 7, ἀνέχεσϑαι καὶ στέργειν, Plut. Alex. 49. – Auch = wünschen, bitten, beten, Souk. O. C. 1096, vgl. τίνι τρόπῳ καϑέστατε, δείσαντες ἢ οτέοξαντες; O. R. 11, d. i. wollt ihr eure Furcht oder eure Wünsche mir mittheilen? dah. στέρξον = thue mir den Gefallen, O. C. 518.
-
5 δείδω
δείδω, fürchten; Wurzel δι (oder δFι? Vgl. ἔδδεισεν), Curtius Grundzüge der Griech. Etymol. 1, 201. 2, 193. 225. 226. Praes. δείδω Hom. Iliad. 11, 470. 13, 745 u. sonst; δείδετε Simon. 56 (IX, 147); δείδομεν Dion. Hal. 6, 32; gew. perf. mit Präsensbdtg δέδοικα u. δέδια, ep. δείδοικα, δείδια, δεδίασιν Il. 24, 663; δειδιότα, δειδιότες, δειδιότων, δειδιότας Homer, δειδιότες Theocr. 22, 93, der auch ein praes. δεδοίκω hat, 15, 58; att. finden sich bes. δέδοικα, δέδιμεν, δεδίασιν, conj. δεδίω, z. B. δεδίῃ Xen. Ath. 1, 11; imprt. δέδιϑι, δέδιτε, Thuc. 4, 126; ep. δείδιϑι Il. 5, 827, Nic. Al. 443 δείδῑϑι, u. δείδιε Qu. Sm. 7, 298. 305; δείδιε als impf. Il. 18, 34. 24, 358; ἐδείδιε Qu. Sm. 10, 450 u. Nonn.; ἐδείδιον Qu. Sm. 5, 282; inf. δεδιέναι und δεδοικέναι; δεδιυῖα Eubul. B. A. 90 u. Phaed. 254 e; δειδυῖα Ap. Rh. 3, 753; ἐδέδισαν Plat. Leg III, 685 c; ἐδεδοίκεσαν; ἐδεδίεσαν, was Phryn. 180 tadelt, findet sich Thuc. 4, 55 Xen. An. 5, 6, 36 u. oft; opt. δεδιείη Plat. Phaedr. 251 a; fut. δείσομαι Aristid. 2 p. 168; δείσεται Iliad. 20, 130, δείσεσϑαι 15, 299; auch δείσω; aor. ἔδεισα, ep. ἔδδεισα; – sich fürchten, besorgen, vgl. φοβέομαι; absolut z. B. Odyss. 14, 60 ἡ γὰρ δμώων δίκη ἐστὶν αἰεὶ δειδιότων, ὅτ' ἐπικρατέωσιν ἄνακτες οἱ νέοι; gew. folgt μή, Il. 22. 455; Soph. Ant. 1100; Her. 4, 97; Thuc. 2, 76 u. sonst; ὅπως μή Soph. O. R. 1074; Ar. Equ. 112; Dem. 8, 53; vgl. τὴν ϑεὸν ὅπως λάϑω, δέδοικα Eur. I. T. 995. Seltener c. inf, sich scheuen, Bedenken tragen, Il. 7, 93; Thuc. 1, 136; Eur. Ion 1564; Plat. Crat. 407 b. – Auch περὶ ἑωυτοῦ, μή –, Her. 3, 30; vgl. Plat. Prot. 320 a; Thuc. 7, 74; ὅσσον ἐμῇ κεφαλῇ περὶ δείδια, μή τι πάϑῃσιν Il. 17, 242, var. lect. πέρι δείδια, s. Scholl., Bekker περιδείδια; Iliad. 10, 240 ἔδδεισεν δὲ περὶ ξανϑῷ Μενελάῳ; περὶ τοῖς Ἕλλησιν, μή Her. 7, 163; ἀμφί τινι, Aesch. Prom. 182, besorgt sein; ὑπέρ τινος Thuc. 1, 75; ἐκ τῶν ὕπνων, in Folge eines Traumes, Pol. 5, 52; τῷ ϑορύβῳ, durch den Lärmen erschreckt werden, Plut. Dem. 9; – c. acc., fürchten, scheuen, von Hom. an häufig; τοὺς ϑεούς, fromme Ehrfurcht haben; Odyss. 14, 389 Δία ξένιον δείσας; accus. u. accus. c. infin. neben einander Odyss. 22, 39 οὔτε ϑεοὺς δείσαντες, οἳ οὐρανὸν εὐρὺν ἔχουσιν, οὔτε τιν' ἀνϑρώπων νέμεσιν κατόπισϑεν ἔσεσϑαι; mit doppeltem accusat. Iliad. 5, 827 μήτε σύ γ' Ἄρηα τό γε δείδιϑι μήτε τιν' ἄλλον | ἀϑανάτων· τοίη τοι ἐγὼν ἐπιτάρροϑός εἰμι; vgl. Iliad. 14, 312 Ἥρη, μήτε ϑεῶν τό γε δείδιϑι μήτε τιν' ἀνδρῶν | ὄψεσϑαι; vgl. Eur. Ion 1564; σημάντορας Il. 4, 431; μήτε αἰσχύνεσϑαι μήτε δεδιέναι τοὺς γονέας Plat. Rep. VIII, 562 e; vgl. Hom. Odyss. 7, 305 ἀλλ' ἐγὼ οὐκ ἔϑελον δείσας αἰσχυνόμενός τε, μή πως καὶ σοὶ ϑυμὸς ἐπισκύσσαιτο ἰδόντι; von αἰδέομαι unterschieden Euth. 12 b; vgl. jedoch Phaedr. 254 e; – τὸ δεδιός, Furchtsamkeit, Thuc. 1, 36.
-
6 δείξω
δείξω, (for δε-δϝοψ-α) [ per.] 1st sg. [tense] pf. in [tense] pres. sense, Il.14.44, Od.5.300 ( δείδιτε should prob. be restored for δείδετε in AP9.147 (Antag.)): [tense] fut.Aδείσομαι Il.15.299
, etc.; laterδείσω Q.S.4.36
, etc.: [tense] aor. ἔδεισα, in Hom. ἔδδεισα (i.e. ἔδϝεισα, cf. ὑποδδείσας, = ὑποδϝείσας): [tense] aor. 2δίον Il.22.251
(v. infr. 7), [ per.] 3sg.δίε 5.566
; [tense] pf. δέδοικα, ας, ε, (in [tense] pres. sense), freq. in sg., Thgn.39, A.Pers. 751, Ar.Eq.38, etc.; rare in pl.,δεδοίκαμεν Men.534.11
, Luc.Charid.24, ; [dialect] Ep. δείδοικα (i.e. δε-δϝ-) Il.1.555, al.; subj.δεδοίκωσι Hp.Art.37
; inf.δεδοικέναι E.Supp. 548
, Ar.V. 1091, Pl.Ax. 372, etc.; part.- κώς Anacr.43
, Ar. Pax 607, Hdt.1.107, etc.: [tense] plpf. in [tense] impf. sense, Ar. Pl. 684, Pl.R. 472a, etc.; [ per.] 3pl.- οίκεσαν Th.4.27
, X.An.3.5.18 :— also (lyr.), S.OC 1469 (lyr.), commonly used in Prose, D.14.4, Luc.Prom.Es5, etc.; , Men.223.13; pl. δέδιμεν, δέδιτε, Th.3.53,56, 4.126, etc.; , Pl.Ap. 29a, etc. (once in Hom., Il.24.663); [dialect] Ep. δείδια ib.13.49, al., [ per.] 3sg.δείδιε Od.16.306
; pl.δείδῐμεν Il.9.230
, etc.; δείδῐτε APl.c. (v. supr.); imper. , V. 273, [dialect] Ep.δείδῐθι Il.5.827
, etc.; later ( δείδιχθι cod. opt.),δέδῑθι Babr.75.2
codd.; subj.δεδίη X.Ath.1.11
;δεδίωσι Isoc.4.156
, etc.; inf.δεδιέναι Th. 1.136
, Pl.Phd. 88b, etc., [dialect] Ep. δειδίμεν (to be distd. from [ per.] 1pl. indic. δείδιμεν) Od.9.274, 10.381; part. , Pl.. 448, Th.6.24, etc., fem. δεδιυῖα prob. in Pl.Phdr. 254e, [dialect] Ep. acc. δειδιότα, pl. -ιότες, -ιότων, -ιότας, Il.6.137, etc.: [tense] plpf. ἐδεδίειν, εις, ει, Hyp.Lyc.6, D.34.27, etc.; [dialect] Ep. [ per.] 3sg.δείδιε Il.18.34
; [ per.] 3pl.ἐδεδίεσαν Th.4.55
codd., X. An.5.7.36, ; [dialect] Ep. [ per.] 1pl.ἐδείδιμεν Il.6.99
, [ per.] 3pl.ἐδείδισαν 5.790
, al.,δείδισαν 15.652
(hence in late [dialect] Ep., [tense] impf. ἐδείδιου, -ιες, -ιε, Q.S.10.450, Nonn.D.2.608, 35.30):—in Prose the shorter forms are generally preferred:—fear, distd. from φοβέομαι (v. δέος): Construct.:1 abs., Hom., etc.2 folld. by a Prep., δ. περί τινι to be alarmed, anxious about.., Il.17.242, 5.566, etc.; (lyr.);τῆς τυραννίδος πέρι E.Supp. 446
;ὑπέρ τινος Th.1.74
;δ. ἐκ τῶν ὕπνων Plb.5.52.13
;θορύβῳ Plu.Dem.9
.3 folld. by a relat. clause, mostly with μή.., and folld. by subj., Il.1.555, etc.; rarely by indic.,δείδω μὴ.. νημερτέα εἶπεν Od.5.300
; , cf. OT 767, Th.6.88; δέδοιχ' ὅπως μὴ.. ἀναρρήξει κακά, = δέδοικα μή.., S.OT 1074, cf. D.8.53, 9.75, Ar.Eq. 112;μὴ δείσῃς ποθ' ὡς.. ὄψεται S.El. 1309
; δ. μὴ οὐ, folld. by subj.,δέδιμεν μὴ οὐ βέβαιοι ἦτε Th.3.57
, cf. Hdt.7.163, X.Mem.2.3.10, E.Andr. 626, etc.; alsoδ. ὅπως λάθω E.IT 995
;μὴ δείσητε ὡς οὐχ ἡδέως καθευδήσετε X. Cyr.6.2.30
.4 c. inf., fear to do,δεῖσαν δ' ὑποδέχθαι Il.7.93
, Th.1.136: c. acc. et inf.,δ. νέμεσιν ἔσεσθαι Od.22.40
; : c. inf. [voice] Pass.,οὐκ ἐδεδίεσαν βασανισθῆναι Lys.13.27
.5 c. acc., fear, dread,Δία Od.14.389
; σημάντορας ib.4.431, etc.;τὸ σὸν πρόσωπον S.OT 448
;τοὺς γονέας Pl.R. 562e
; coupled withφοβοῦμαι, τοὺς Ἀθηναίους ἡγούμενοι ἅπερ ἐδεδίεσαν φοβεῖσθαι Th.4.117
; , cf. Isoc.12.48, Pl.Euthphr. 12b, 12c. -
7 μένω
Aμενέμεν Il.5.486
; Arc. [tense] pres. part. (Tegea, iv B.C.); [dialect] Ep., [dialect] Ion. [tense] impf.μένεσκον Il.19.42
, Hdt.4.42: [dialect] Ep., [dialect] Ion. [tense] fut.μενέω Il.19.308
, Hdt.4.119; [dialect] Att. , etc.: [tense] aor.ἔμεινα Il.15.656
, etc.: [tense] pf.μεμένηκα D.18.321
; cf. [full] μίμνω:—stay, wait:I stand fast, in battle,οὐδ' ἴφθιμοι Λύκιοι μένον, ἀλλὰ φόβηθεν Il.16.659
;μενέω καὶ τλήσομαι 11.317
; φεύγειν μηδὲ μένειν Orac. ap.Hdt.1.55, cf. X.Cyr.3.3.45, S.OT 295;ἐμπέδως μ. A.Ag. 854
; ; μ. κατὰ χώραν, of soldiers, Th.4.26.2 stay at home, stay where one is, Il.16.838;ἔντοσθε μένοντες Hes.Th. 598
;μ. αὐτοῦ Hdt.8.62
; ;εἴσω δόμων Id.Th. 232
;κατ' οἶκον E.IA 656
;ἐν δόμοις Pi.N.3.43
, S.Aj.80; .b lodge, stay,παρὰ ματρί Pi.P.4.186
;πρὸς τοὺς γονέας Hp. Ep.13
;ἐκεῖ Plb.30.4.10
codd. (fort. οἴκοι), cf. Alciphr.3.5.c μ. ἀπὸ ἧς ἀλόχοιο stay away, be absent from.., Il.2.292;ἀπὸ πτολέμοιο 18.64
: and so abs., to be a shirker, .d οἱ μένοντες, opp. οἱ φεύγοντες (exiles), IG12.10.27.3 stay, tarry,ἐς ἠέλιον καταδύντα Od.17.570
;μενέουσι, εἰς ὅ κέ περ Τροίην διαπέρσομεν Il.9.45
; loiter, be idle, 11.666, A.Pers. 796;οἱ μένοντες X.An.4.4.19
, etc.4 of things, to be lasting, remain, stand,στήλη μένει ἔμπεδον Il.17.434
;ἀσφαλὲς αἰὲν.. μένει οὐρανός Pi.N.6.4
;τάδ' αἰανῶς μένοι A.Eu. 672
;αἰῶνα δ' ἐς τρίτον μένει Id.Th. 744
(lyr.); opp. φέρεσθαι, Pl.Phdr. 261d; εἰ μηδὲν μένει if nothing is fixed, Id.Cra. 440a;τὴν μεμενηκυῖαν κρίσιν Phld.Sto.339.15
; οἱ μένοντες (sc. ἀστέρες) having no proper motion, opp. οἱ πλάνητες, Arist.Cael. 290a21;μένων κύκλος Autol.12
, al., Ptol.Hyp.1.3; μένουσιν ἀριστοκρατίαι are stable, permanent, Arist.Pol. 1308a3.5 of condition, remain as one was, of a maiden, Il.19.263; τῶν βεβαίως μοι φίλων μενόντων Ps.-Philipp. ap. D.12.11;τὸ νόμισμα βούλεται μένειν Arist.EN 1133b14
: generally, stand, hold good,ἢν μείνωσιν ὅρκοι E.Andr. 1000
;μένειν τὸ ὅρκιον κατὰ χώρην Hdt.4.201
; ; μ. τὰ βουλήματα καὶ οὐ μεταρρεῖ Arist.EN 1167b7; of circumstances,οὐ μενεῖν κατὰ χώραν τὰ πράγματα Th.4.76
; οὐδαμὰ ἐν τὠυτῷ μ., of prosperity, Hdt.1.5;μένειν ἐμπέδοις φρονήμασι S.Ant. 169
; μ. ἐπὶ τούτων [ἃ κατέστραπται] remain contented with.., D.4.9;μ. ἐπὶ τούτοις Isoc.8.7
; ἐπὶ τούτῳ τῷ βίῳ μ. be content with.., Pl.R. 466c, cf. 496b;μ. ἐλεύθερον Men. 145
; of wine, keep good, Plb.12.2.8.6 abide by an opinion, conviction, etc.,ἐπὶ τῷ ἀληθεῖ Pl.Prt. 356e
; μενέτωσαν ἐν τοῖς διαγνωσθεῖσι Lex ap.D.21.94; ὁ μένων the party which observes an engagement, PTeb.391.24 (i A.D.).7 impers. c. inf., it remains for one to do,μένει.. ἐκτίνειν θέμιν A.Supp. 435
(lyr.); .II trans., of persons, await, expect (cf. μίμνω), ἡμέρας μεῖναι φάος Id.Rh.66
;τοὺς Ἰλλυριούς Th.4.124
, cf. 8.78; esp. await an attack without blenching,Δαναοὶ Τρῶας μένον ἔμπεδον, οὐδὲ φέβοντο Il.5.527
, cf. A.Th. 436; of a rock, bide the storm, Il.15.620;ἀπορίαν γὰρ οὐ μενῶ E.Ph. 740
: reversely of things, τὸ μόρσιμον γὰρ τόν τ' ἐλεύθερον μένει awaits him, A.Ch. 103; ἐπίξηνον μένει (sc. με) Id.Ag. 1277; ;δεσμά με καὶ θλίψεις μένουσιν Act.Ap.20.23
.2 c. acc. et inf., wait for, ἦ μένετε Τρῶας σχεδὸν ἐλθέμεν; wait ye for the Trojans to come nigh? Il.4.247;οὐ μενῶ πόσιν μολεῖν E.Andr. 255
; μένον δ' ἐπὶ ἕσπερον ἐλθεῖν they waited for evening's coming on, Od.1.422, etc.;οὐκ ἔμειν' ἐλθεῖν τράπεζαν νυμφίαν Pi.P.3.16
; τί μένεις.. ἰέναι; why wait to go? Thgn.351; μένω δ' ἀκοῦσαι I wait, i.e. long, to hear, A.Eu. 677, cf. Ag. 459 (lyr.). (Cf. OPers. man- 'wait', Lat. maneo.) -
8 σκαιο υργέω
σκαιο υργέω, linkisch handeln, sich plump, ungeschickt betragen, ungezogen sein; περὶ τοὺς γονέας (v. l. παρά), gegen die Eltern, Ar. Nubb. 981.
-
9 αἰσχυνη
αἰσχυνη, ἡ, Scheu vor schändlichen Handlungen, Schaam über begangenes Unrecht u. die daraus erwachsende Schande (Plat. Defin. φόβος ἐπὶ προςδοκίᾳ ἀδοξίαςλ personificirt bei Aesch. Spt. 391 αἰσχύνης ϑρόνον τιμᾶν: τινός, vor etwas, Dem. 1, 27; ἐπί τινι, Plat. Conv. 178 d; ὑπέρ τινος, Dem. 4, 10; ὑπ' αἰσχὁνης, öfter, vor Schaam; αἰσχύνην φέρει, es bringt Schande, Soph. Trach. 66; τινί; Plat. Conv. 184 e Menex. 247 a; Is. 1, 29; Isocr. 4, 176, und sonst; auch αἰαχὐνην ἐχει, im Ggstz von δόξαν φέρει, Thuc. 4, 5; εἰς αἰσχ. φέρει Her. 1, 10; αἰσχύνην ἀφείς, Schaam bei Seite setzend, Soph. Phil. 120; αἰσχ. ἔχει μέ τινος El. 606, ich schäme mich vor etwas; τὴν αἰσχύνην πᾶσαν ἀπολωλέκασιν Apollod. com. Stob. 46, 15; ἐν αἰσχύναις ἔχειν Eur. Suppl. 176; αἰσχύνην προςβάλλειν τινί, Schimpf anhängen, Plat. Legg. IX, 878 c; häufiger περιάπτειν τῇ πόλει Apol. 35 a; αἰσχ. περιίσταταί με, συμβαίνει μοι, Schimpf trifft mich, Dem. 3, 8. 18, 85; aber ἡ πρὸς τοὺς γονέας παρὰ τῶν νέων αἰσχ., die Ehrerbietung, Dem. 25, 22. – Auch Entehrung, αἰσχύνης γράφεσϑαί τινα Plat. Legg. XI, 919 b; γυναικῶν αἰσχύναι, Entehrungen, Isocr. 4, 114; παῖδα πρὸς Φίλιππον ἐπ' αἰσχύνῃ ἔπεμψε Dem. 19, 233. – Bei Sp. die Schaamtheile, z. B. Schol. Ar. Equ. 364.
-
10 αισχυνη
(ῡ) ἥ1) стыд, позор; бесславиеἐς αἰσχύνην φέρειν Her. и ἐν αἰσχύναις ἔχειν Eur. — считать позорным;
2) осквернение, нанесение бесчестия(αἰσχύναι γυναικῶν καὴ παίδων Isocr.)
3) чувство стыда, стыдливостьαἰσχύνην τινὸς ἔχειν Soph. или δι΄ αἰσχύνης ἔχειν τι Eur. — стыдиться чего-л.;
πᾶσαν αἰσχύνην ἀφείς Soph. — отбросив всякий стыд4) уважение, почтение(πρὸς τοὺς γονέας Dem.)
-
11 κατεσθίω
κατεσθίω, poet. and later [suff] κατερῡκ-έσθω APl.4.240 (Phil.), Ev.Marc.12.40, Dialex.2.14 ([voice] Pass., 1.5, PMag.Lond.46.279 (iv A.D.)): [tense] fut.Aκατέδομαι Il.22.89
, Od.21.363, Ar.Av. 588: [tense] aor. κατέφαγον (v. καταφαγεῖν): [tense] pf.κατεδήδοκα Id.V. 838
, Pax 386, etc.; part.κατὰ.. ἐδηδώς Il.17.542
:—[voice] Pass., [tense] pf.κατεδήδεσμαι Pl.Phd. 11o
e, Antiph.161.3: [tense] aor.κατηδέσθην Pl.Com.35
:—eat up, devour, in Hom. freq. of animals of prey,λέων κατὰ ταῦρον ἐδηδώς Il.17.542
; of a serpent, [νεοσσοὺς] κατήσθιε 2.314
, cf. Od.12.256; of a dolphin,κατεσθίει ὅν κε λάβῃσιν Il.21.24
; also of men,οἳ κατὰ βοῦς.. ἤσθιον Od.1.8
; τοὺςγονέας Hdt.3.38
, cf. 8.115, E.Cyc. 341; [τυρὸν] αὐτοῖς τοῖς ταλάροις κ. Ar.Ra. 560
; κατεδηδόκασι τὰ λάχαν' Alex.15.12: c. gen. partit.,κ. πολλῶν πουλύπων Amips.6
.2 eat up, devour one's substance, τὰ κοινά, τὰ πατρῷα, Ar.Eq. 258, Antiph.239;τὰ ὄντα D.38.27
;πατρῴαν οὐσίαν Anaxipp.1.32
.3 corrode, [ῥεύματα] κ. γνάθους Hp.VM19
; λίθοι κατεδηδεσμένοι ὑπὸ σηπεδόνος Pl.l.c., cf. Dialex.1.5 ([voice] Pass.); of the wind,κ. τὰ ἄνθη Thphr.CP2.7.5
:—[voice] Pass., to be gnawed, ib.5.17.7.5 κ. ἑαυτόν, metaph., of remorse, Lib.Or.29.32, Ep. 256.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κατεσθίω
-
12 στέργω
Aἔστεργον Hdt.9.117
, E. Ion 817: [tense] fut. , D.18.112, etc.: [tense] aor.ἔστερξα Semon.7.45
, S.OT 1023, etc.: [tense] pf.ἔστοργα Hdt.7.104
:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐστέρχθην Lyc.1190
, Plu.Ant.31, etc.: [tense] pf.ἔστεργμαι Emp.22.5
, AP 6.120 (Leon.):—love, feel affection, freq. of the mutual love of parents and children, S.OT 1023, OC 1529, Demetr.Lac.Herc.1012.46, etc.; παῖς στέργει τε καὶ στέργεται ὑπὸ τῶν γεννησάντων Pl.Lg. 754b;σ. τὰ νεογνὰ βρέφη X.Oec.7.24
; πατέρα, τοὺς γονέας, E.El. 1102, D. 25.65, cf. Arist.EN 1161b18; of the love of the ruled people for a ruler, Hdt.9.113, cf. S.Ant. 292; of the love of a tutelary god for the people, A.Eu. 911; soἐμὲ γὰρ ἔστερξαν.. Μοῦσαι Ar.Ra. 229
; of a wheedling demagogue,ὦ Δῆμ', εἰ μή σε.. στέργω Id.Eq. 769
; of a city and her colonies, Th.1.38; of the love of dogs for their master, X.Cyn.7.12.2 less freq. of the love of husband and wife, Hdt.2.181, 7.69, S.Tr. 577, Aj. 212 (anap.);ἄλλην τιν' εὐνήν E.Andr. 907
, cf. 468 (lyr.);πόσιν στέργοντ' ἔχειν Id.Fr. 1062
; of brothers and sisters, Id.IA 502; of friends, LXX Si.27.17, etc.3 seldom of sexual love, X.Smp.8.14,21, Sosicr.4; of a horse and mare, Hdt.3.85; πρόβατα ἄρνα εἰ μὴ ς. Crateuas ap.Sch.Nic.Th. 681:—[voice] Med., c. gen.,δυοῖν γυναικοῖν εἷς ἀνὴρ οὐ στέργεται Com.Adesp.284
.II generally, to be fond of, show affection for,μή μ' ἔπεσιν μὲν στέργε Thgn.87
; ; στέργει γὰρ οὐδεὶς ἄγγελον κακῶν ἐπῶν ib. 277, cf. Ar.V. 1054, etc.: also of things, οὐκ οἰκός ἐστι.. εὐνοίην.. διωθέεσθαι, ἀλλὰ ς. accept it gladly, Hdt.7.104;μακράν γε.. ῥῆσιν οὐ σ. πόλις A.Supp. 273
, cf. Th. 717;ὕβριν γὰρ οὐ σ. οὐδὲ δαίμονες S.Tr. 280
;ἔστερξε τὴν ἁπλῶς δίκην Id.Fr. 770
;τὴν ἀλήθειαν Pl.R. 485c
, etc.: reversely,στέργοι με σωφροσύνα E.Med. 635
(lyr.).III to be content or satisfied, acquiesce (cf. ), S.OT11 (unless, having desired, cf. infr. iv), OC7; ;στέρξω καὶ σιωπήσομαι D. 18.112
; στέρξον oblige me, do me the favour, S.OC 518 (lyr.).2 c. acc., ἔστεργον τὰ παρεόντα were content with, acquiesced in them, Hdt.9.117; τὴν Διὸς τυραννίδα bear with it, A.Pr.11;ἐθέλω τάδε μὲν σ. δύστλητά περ ὄντα Id.Ag. 1570
(anap.), cf. Eu. 673;ἀνάγκῃ προὔμαθον σ. κακά S.Ph. 538
, cf. E.Ph. 1685, PGrenf.1.53.21 (iv A.D.);σ. τὴν γυναῖκα S.Tr. 486
, cf. E.Andr. 180;τὴν τύχην D.55.22
.3 c. dat.,σ. τοῖσι σοῖς E.Supp. 257
;τοῖς παροῦσιν Isoc.Ep.2.23
;τῇ ἐμῇ τύχῃ Pl.Hp.Ma. 295b
;ταῖς ὑμετέραις γνώσεσι D.26.5
;στέρξαι καὶ ἐμμεῖναι τῇ δίκῃ Sammelb.5681.32
(v A.D.); alsoσ. ἐπὶ τούτῳ D.39.6
;ἐν μικροῖς E.El. 407
.4 c. part., (anap.);σ. ξυμφορᾷ νικώμενοι E.Hipp. 458
; Ζεὺς εἴτ' Ἀΐδης ὀνομαζόμενος στέργεις whether thou likest to be named Zeus or Hades, Id.Fr. 912 (anap.).5 rarely c. inf., .IV desire, entreat, c. acc. et inf.,Ἀπόλλω καὶ κασιγνήταν.. στέργω μολεῖν S.OC 1094
(lyr.); (s.v.l.); for S.OT11 v. supr. 111.1. -
13 ἀχάριστος
A ungracious, unpleasant, : irreg. [comp] Comp., δόρπου ἀχαρίστερον (for - ιστότερον) 20.392; without grace or charm,οὐκ ἀχάριστα λέγειν X.An.2.1.13
;φωνή Epicur.Sent.Vat.75
; - ότερον ἐπιμέλημα a more thankless business, X.Oec.7.37;ἀ. ἐξέτασις D.H.Pomp.1
.II of persons, ungracious, unfavourable, Thgn.841 (- τως Bgk.), Phld.Ir.p.60 W.2 ungrateful, thankless, Hdt.1.90, X.Cyr.1.2.7, Crates Theb. 19, etc.;δῆμος Hdt.5.91
; (lyr.), cf. Med. 659 (lyr.);ἀ. πρὸς τοὺς γονέας X.Mem.2.2.14
; (lyr.); σπείρων εἰς ἀχάριστα sowingin thankless soil, IG14.2012 (Sulp. Max.). Adv.-τως, ἀποπέμψασθαι εὐεργέτας X.An.7.7.23
, cf. Lys.30.6.3 [voice] Pass., unrequited,ἀ. εἶναι τὰ ἀνηλωμένα Lys.21.12
. Adv. οὐκ ἂν ἀχαρίστως μοι ἔχοι πρός τινος thanks would not be refused me by.., X. An.2.3.18.4 Adv. - τως with a bad grace, with an ill will, ἀ. ἕπεσθαι follow sulkily, Id.Cyr.7.4.14;τὰς χάριτας ἀ. χαρίζεσθαι Isoc.1.31
.5 ἀχάριστον, τό, antidote, PGrenf.1.52.1,12 (iii A. D.), Marcell. Empir.20: also ἀχάριστος, ἡ, Alex. Trall.Febr.7.b name of an eyesalve, Cels.6.6.7, Gal.12.749.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀχάριστος
-
14 σκαιο υργέω
σκαιο υργέω, linkisch handeln, sich plump, ungeschickt betragen, ungezogen sein; περὶ τοὺς γονέας, gegen die Eltern -
15 αἰδέομαι
αἰδέομαι, vgl. αἴδομαι, αἰδεῖο Od. 9, 269 Iliad. 24, 503 imper. praes.; fut. αἰδέσομαι z. B. Xen. Mem. 3, 5, 15. Hom. αἰδέσεται Iliad. 24, 208, αἰδέσσομαι v. l. αἰδήσομαι Od. 14, 388; aor. ᾖδέσϑην z. B. Xen. An. 3, 2, 4; ehrfurchtsvolle Scheu haben, bes. die Götter scheuen, Δία Aesch. Ag. 353; Her. 9, 7; ϑεούς Eur. Hipp. 1258; αἰδεσϑεὶς βασιλῆος ἐνιπὴν αἰδοίοιο Il. 4, 402; τοκῆας Her. 1, 5; τύμβον πατρός Aesch. Ch. 104; Aesch. Suppl. 632; ἱκετηρίας Her. 7, 141; βωμὸν δίκας Aesch. Eum. 511; ὅρκον Soph. O. R. 647; Ζηνὸς κότον Aesch. Suppl. 473; ἄλλους ἀνϑρώπους αἰδέσϑητε, scheuet euch vor ihnen, fürchtet ihren Tadel, Od. 2, 65; Τρῶας Il. 6, 442; oft Trag.; in Prosa: ϑεούς Plat. Legg. XI, 920 e, οὔτε ἀνϑρώπους αἰδούμενος, οὔτε ϑεοὺςσεβόμενος X, 886 bvgl. VIII, 837 c; von δεδιέναι unterschieden Euthyphr. 12 b wie αἴδεσϑεν μὲν ἀνήνασϑαι, δεῖσαν δ' ὑποδέχϑαι Il. 7, 93; φοβοὖμαι τοὺς μοχϑηρούς, οὐ γὰρ εἴποιμι ἂν ὥς γε αἰδοῠμαι Legg. X, 886 a; τοὺς πρεσβυτέρους Xen. Mem. 3, 5, 15; Plut. ed. pu. 10 sagt δεῖ τοὺς ϑεοὺς σέβεσϑαι, γονέας τιμᾶν, πρεσβυτέρους αἰδεῖσϑαι. – Mit dem inf. sich scheuen etwas zu thun, aus sittlichen Gründen, nicht aus Furcht, μίσγεσϑαι ἀϑανάτοισιν Il. 24, 90, γυμνοῦσϑαι Od. 6, 221; ματέρα κτανεῖν Aesch. Ch. 886; ὀνομάζειν Εὐμενίδας Eur. Or. 37; Pind. N. 5, 14; ϑεὰν ὀνομάζειν αἰδοῠμαι Eubul. Ath. VII, 300 c; – mit dem partic. Soph. Ai. 506; Luc. D. D. 17, 2 Asin. 4; Add. 3 (VI, 228) ἔργων αἰδεσϑείς, seiner Arbeit wegen sich scheuend; ἐπί τινι Dion. H. 6, 92; ὑπέρ τινος, sich in Jemandes Namen schämen, Plut. Cim. 2. – Der aor. med. ᾖδεσάμην hat bei Hom. dieselbe Bedtg, ϑεῶν ὄπιν ᾑδέσατο Od. 21, 28, αἴδεσσαι Il. 9, 640; so auch αἴδεσαι Soph. Ai. 506 = αἰδέσϑητι. Gew. aber heißt er: sich scheuen einen Bittenden abzuweisen, ihn begnadigen, ἤν πως ἡλικίην αἰδέσσεται ἠδ' ἐλεήσῃ γῆρας Il. 72, 419; u. so in Prosa immer dem unfreiwilligen Todtschläger verzeihen, ἐὰν αἰδέσηται καὶ ἀφῂ Dem. 37, 59. 38, 22, wie αἰδούμενος Plat. Legg. IX, 877 a; aber 23, 72 ἕως ἂν αἰδέσηταί τινα, zum Mitleid bewegen, von Harpocr. ἐξιλάσασϑαι καὶ πεῖσαι erkl.; daher ᾐδεσμένος 23, 72, einer der erbeten werden und begnadigt hat. – So auch das fut. αἰδέσεται Iliad. 24, 208, wo Ariston. ὅτι ἀντὶ τοῦ προςδέξεται ὡς ἱκέτην, mit Verweisg auf 22, 124, wo derselbe ὅτι αἰδέσεται ὡς ἱκέτην προςδέξεται· »αἰδεῖσϑαί ϑ' ἱερῆα ( Iliad. 1, 23)«; also nahm Aristarch auch das praes. 1, 23 in dieser Bedeutg, mit Recht; vgl. Apoll. Lex. Hom. 15, 3.
-
16 εὐ-σέβεια
εὐ-σέβεια, ἡ, p. auch εὐσεβία, die Denk- u. Handlungsweise des εὐσεβής, bes. Frömmigkeit, Gottesfurcht, nach Plat. defin. 412 c δικαιοσύνη περὶ ϑεούς; εὐσέβειαν μιαίνειν Aesch. Spt. 326; Ζηνὸς εὐσέβεια, gegen Zeus, Soph. El. 1086; πρὸς εὐσέβειαν λέγει 456, Frommes räth sie; εὐσέβειαν ἐκ πατρὸς ϑανόντος οἴσει, sie wird den Ruhm der Frömmigkeit, der erfüllten Kindespflicht davontragen, 956, vgl. Phil. 1429, wofür Xen. Cyn. 1, 15 δόξαν εὐσεβείας ἐξηνέγκατο sagt; Eur. u. Folgde; εὐσέβεια εἰς ϑεοὺς καὶ γονέας Plat. Rep. IX, 615 e; πρὸς ϑεούς Conv. 193 d, wie Dem. 18, 7; περὶ τοὺς ϑεούς Isocr.; der Ggstz ist ἀσέβεια u. δυςσέβεια.
-
17 ὑπερ-φρονέω
ὑπερ-φρονέω, 1) über Einen hinausdenken, übermüthig, hochmüthig, stolz sein, τινί, auf Etwas, Her. 1, 199; absol., Aesch. Ag. 1009. – Dah. aus Stolz Etwas gering schätzen, verachten, ὑπερφρονήσας τὸν παρόντα δαίμονα Aesch. Pers. 811; τοὺς ϑεούς Ar. Nubb. 226; ἡμᾶς Thuc. 6, 68; Ggstz ϑαυμάζειν, 3, 39; γονέας Stob. Floril. 79, 50. – Gew. τινός; Eur. Bacch. 1324; Ar. Nubb. 1382; Plat. Phaedr. 258 b; Pol. 3, 18, 7 u. Sp. – 2) Jem. an Kenntnissen übertreffen, z. B. ἱστορίᾳ τὸν δῆμον, das Volk an Geschichtskenntnissen übertreffen, Aesch. 1, 141; – πάντα ὑπερφρονέω, überaus, sehr klug sein, Hippocr.
-
18 αιδεομαι
эп.-поэт. тж. αἴδομαι (fut. αἰδέσομαι - эп. αἰδέσσομαι, aor. ᾐδεσάμην и ᾐδέσθην, pf. ᾔδεσμαι)1) испытывать благоговейный страх (перед кем и чем-л.), чтить, уважать(τινα и τι Hom., Pind., Trag., Xen., Plat., Dem.)
αἴδεσσαι μέλαθρον Hom. — не нарушай законов гостеприимства;τοὺς θεοὺς σέβεσθαι, γονἑας τιμᾶν, πρεσβυτέρους αἰ. Plut. — чтить богов, почитать родителей, уважать старших2) совеститься, стыдиться(ὑπέρ τινος Plut.)
ὀνομάζειν αἰ. Εὐμενίδας Eur. — страшиться назвать Эвменид по имени;αἰδεῖο θεούς, Ἀχιλεῦ Hom. — побойся богов, Ахилл;αἰδούμενός τι πρᾶγμα καὴ αἰσχυνόμενος Plat. — испытывая угрызения совести и стыд за что-л.3) жалеть, щадитьμέ τί μ΄ αἰδόμενος μειλίσσεο, ἀλλ΄ εὖ μοι κατάλεξον Hom. — не щадя меня, подробно расскажи мне;
αἰδούμενος πολλὰ διέφθορα Eur. — из-за своей сострадательности я много потерял4) ( по отношению к невольному убийце родственника) прощать, миловать(τινα Plat., Dem.)
5) молить о прощении(τινα Dem.)
ᾐδεσμένος Dem. — простивший, примирившийся -
19 δειδω
(fut. δείσομαι; aor. ἔδεισα - эп. ἔδδεισα и δεῖσα; преимущ. pf.-praes. δέδοικα и δέδια, ppf.- impf. ἐδεδοίκειν и ἐδεδίειν)1) бояться, страшиться, пугаться, опасаться(τινά и τι Thuc., Arph., Dem., Arst., Plut., περί τινι Hom., ἀμφί τινι Aesch., περί τινος Xen., Eur. и ὑπέρ τινος Thuc.)
ταῦτα τοὺς Ἀθηναίους ἡγούμενοι, ἅπερ ἔδεισαν, φοβεῖσθαι Thuc. — полагая, что афиняне испытывают страх перед тем, чего они (и в самом деле) боялись;δείσαντες ἐκ τῶν ὕπνων Polyb. — в испуге проснувшись;θανεῖν σε δείσας Eur. — боясь твоей смерти;δέδοιχ΄ ὅπως μέ ἀναρρήξῃ κακά Soph. — боюсь, как бы не стряслись беды;δέδοικα μέ οὐκ ἔχω ἐγὼ τοσαύτην σοφίαν, ὥστε … Xen. — боюсь, что у меня не хватит умения, чтобы …;δεδιως μέ κακόνους δόξειεν Thuc. — боясь показаться недоброжелателем2) благоговейно чтить, почитать(θεούς, σημάντορας Hom.; γονέας Plat.)
-
20 εὐσέβεια
A reverence towards the gods or parents, piety or filial respect,εὐ. εἰς θεοὺς καὶ γονέας Pl.R. 615c
, etc.;μιαίνων εὐσέβειαν Ἄρης A.Th. 344
(lyr.); εὐ. Ζηνός towards him, S.El. 1097 (lyr.); πρὸς εὐσέβειαν, = εὐσεβῶς, ib. 464; εὐ. πρός, περὶ τοὺς θεούς, Pl. Smp. 193d, Isoc.12.124, cf. 10.58;πρὸς ἀδελφόν D.C.48.5
; ἡ πρὸς τὸ θεῖον εὐ. Inscr.Prien.117.63 (i B.C.), etc.;τὴν εὐ. τῶν πραχθέντων Antipho 3.2.12
: pl., acts of piety, Arist.Rh.Al. 1423b28.2 loyalty, ἡ ὑμετέρα πρός με εὐ. PLond.3.1178.14 ([place name] Claudius); ἡ εἴς με εὔνοια καὶ εὐ. SIG814.2 ([place name] Nero).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐσέβεια
- 1
- 2
См. также в других словарях:
γονέας — ο 1. ο πατέρας. 2. στον πληθ., γονείς ο πατέρας και η μητέρα: Έχει κακή σχέση με τους γονείς του … Νέο ερμηνευτικό λεξικό της νεοελληνικής γλώσσας (Новый толковании словарь современного греческого)
PARENTES — a PARIENDO dicti, magno in honore ubique habiti sunt. Cum enim natura exiguam hominibus vitae periodum circumscripserit, eiusque usuram dederit, tamquam pecuniae, nullâ praestitutâ die, facile suis exhauriretur civitas civibus, nisi cives… … Hofmann J. Lexicon universale
NOVEMVIRI — apud Athenienses fuêre inter praecipuos eorum Magistratus, qui annuô Imperiô defungebantur sic: ut unusillorum Archon diceretur Fastosque signaret, alter Rex, tertius Polemarchus, reliqui sex Thesmothetae, teste Polluce l. 8. c. 9. Quos… … Hofmann J. Lexicon universale
πάντως — ΝΜΑ επίρρ. με όλους τους τρόπους, εξάπαντος, σε κάθε περίπτωση, αναμφιβόλως, οπωσδήποτε (α. «εγώ πάντως πρέπει να πάω» β. «δεῑ με πάντως τὴν ἑορτήν... ποιῆσαι εἰς Ἱεροσόλυμα», ΚΔ) νεοελλ. ωστόσο («μπορεί να μού μίλησες σκληρά, εγώ πάντως σέ… … Dictionary of Greek
ABDICANDI jus — inter patriae potestatis apud Athenienses iura fuit, quam in rem scripta lex: Τοὺς γονέας κυρίους εἶναι ἀπὸνηρύτραι. Parentibus abdicare liberos ius esto, apud Demosth. in Baeot. Nec ve4ro liberos tantum, quos genuerant, sed etiam adoptivos, ut… … Hofmann J. Lexicon universale
PULSARE Parentes — apud Athenienses, capitale fuisse videtur, ex Lysia ubi de Agorato: sed morte talem non luisse, verum ignominiâ fuisse notatum, patet exlege Solonis, Atticis Iureconsultis, τῆς τȏυ γονέων κακώσεως, malaetractationis Parentum dicta, quae sic habet … Hofmann J. Lexicon universale
THESMOTHETAE — inter praecipuos Atheniensium Magistratus, numerô sex erant: e Novemvitis illis annuis, de quibus supra. Horum enim unus Archon dicebatur, et signabat Fastos; alter Rex, qui sacra curabat; tertius Polemarchus, cui belli commissa cura; reliqui sex … Hofmann J. Lexicon universale
κατεσθίω — και κατέσθω (Α) 1. κατατρώγω, καταβροχθίζω (α. «λέων κατὰ ταῡρον ἐδηδώς», Ομ. Ιλ. β. «Καλατίας... οἳ τοὺς γονέας κατεσθίουσι», Ηρόδ.) 2. μτφ. καταστρέφω, αφανίζω («τὰ μὲν ὄντα κατεσθίοντας», Δημοσθ.) 3. διαβρώνω (α. «ῥεύματα κατεσθίειν γνάθους»,… … Dictionary of Greek
μένω — (ΑM μένω, Α και μίμνω) 1. στέκομαι σταθερά στην ίδια θέση, παραμένω σε έναν τόπο (α. «μείνε εκεί που είσαι» β. «καὶ τὸ ἐν τῄ ἠπείρῳ στρατόπεδον τῶν Πελοποννησίων κατὰ χώραν ἔμενεν», Θουκ.) 2. διαμένω, παραμένω, διατρίβω, κατοικώ, έχω μόνιμη ή… … Dictionary of Greek
στέργω — ΝΜΑ, και στρέ(γ)ω Ν 1. αποδέχομαι κάτι, συγκατατίθεμαι σε κάτι, ανέχομαι, υπομένω κάτι (α. «μέ κυνηγάει γιατί δεν έστερξα να υποταχθώ στις θελήσεις του» β. «στέρξω... τῇ ἐμῇ τύχη», Πλάτ.) 2. παροιμ. φρ. «στέργε μεν τα παρόντα, ζήτει δε τα… … Dictionary of Greek
κληρονομικότητα — Μεταβίβαση των χαρακτήρων ενός ατόμου στις επόμενες γενιές, η οποία πραγματοποιείται με τη σύζευξη των γεννητικών κυττάρων (γαμέτες) των γονέων και την ανάμειξη του γενετικού τους υλικού. Η μεταβίβαση αυτή ακολουθεί καθορισμένους νόμους, που… … Dictionary of Greek